40 fok éjfélkor. Ez fogadott Dubaiban, ahol átszálltam. A repülőgép ajtajában szinte mindenki hátrahőkölt pár pillanatra a nem várt kemence forrósságú levegőtől. Nem sokat kóvályogtam a reptéren, csak 2 óra volt a tranzit idő. Ezalatt pont magamhoz tértem kissé, igaz az Emirates turista osztálya elsőrangú, így az 5 órás repülőút nem volt annyira fárasztó. Azonban még előttem volt további 6 órányi utazás! Nincs közel az egyszer biztos. Hajnal 6-kor landoltam Nairobiban, a Jomo Kenyatta reptéren. A vízumkiadásnál már sorok álltak, így küldtem pár sms-t az irodának, hogy itt vagyok, csak még várni kell kicsit. Aztán jöhetett az izgalom, hol a guide. A reptér kijáratától egy út vezett, egymás mellett álltak a safari kisbuszok, hamar meg is találtam a nevem egy papírtáblán, mögötte egy kedves mosolygós fickóval.

Első utunk a városközpontba vezetett az utazási irodába, ahol találkozhattam a már nem csak emailekben létező, hanem a valóságos Mr. Otienóval is. A „pláza”, ahol az iroda volt egy régebbi irodaépületre hasonlított, kora reggel lévén még csak itt ott lézengtek az emberek és a személyzet. A cuccom kint maradt a kocsiban, guide-om James mondta, hogy rendben lesz az ott. Na mondom szép lesz ha első nap sutty minden eltűnik a kocsiból, ld. egyik alapszabályom: fotós táska mindig velem. Mr. Otieno még mosolygósabb és kedvesebb volt a vártnál, beszélgettünk vagy fél órát a túráról, kaptam rögtön egy pólót is ajándékba, elmondta, hogy autószerviz miatt lesz egy guide cserém útközben, de egyébként végig egyedül leszek, mint utas, nem raktak be más csoporthoz. Na ez aztán a privát szafari!

útiterv

Egy órával később már a mombasai főúton suhantunk. Ekkor azért már szembetűnő volt, hogy nagyon más világba csöppentem. Nincsenek járdák, az emberek az út szélén tömött sorokban mentek munkába vagy dolgukra, esetleg egy helyi buszra vártak. Akik épp nem tartottak semerre, azok is kint voltak és beszélgettek, és ez jellemző volt egész Kenyára, bárhol jártunk. A kenyai vezetési stílusról is érdemes említést tenni (bár igyekszem nem túl hosszú bejegyzéseket írni). Teljesen őrült módon közlekednek. A főút 2*1 sávos és lévén az egyik legfontosabb kersekedelmi út, ami Mombasába vezet, rengeteg kamion, teherautó és furgon halad rajta. Ezeket pedig meg kell előzni, mert totyorásznak...ez az előzés pedig úgy fest, hogy szinte koccanásig rámennek egymásra, majd szélárnyékból kicsapnak, villognak, dudálnak és pár méterrel a szembesávból érkező előtt visszasorolnak, ez néha centiknek tűnik. Vagy ha nincs már annyi hely akkor visszaállnak az előzendő mögé. Kicsit vakmerő autóversenyzésre hajaz, ám mindezt egy kisbusszal, ami nem egy táltos...hamar felébredtem a reggeli kábaságból.

Rövid videó a kocsiból:

A parkba érkezés előtt megálltunk egy Voi nevű kisvárosban. A választási kampány még zajlott, hangos bemondóautók zenéltek, az emberek nyüzsögtek, kiabáltak és megnézték rendesen a turistabuszt a benne ülő fehér emberrel együtt. James elugrott vízért és addig pár percre egyedül maradtam a méregető tekintetek kereszttüzében...hamarosan kisgyerekek kocogtatták az üveget: „sweets Ma’am, sweets sweets”. Kicsit ijesztő volt...kényelmes kis európai lelkeknek elég mellbevágó az itteni világ, a szegénység, egyszerűség, zsibongás. A neten olvastam, hogy előfordulhatnak a túra közben szállásváltozások és ahogy elhagytuk Voi-t láttam is, hogy már az elején egy másik nevű lodge-ba megyünk, mint ami a tervben szerepelt (van egy voi safari és egy wildlife) pedig látva a képeket a voi safariról azt már nagyon vártam: fantasztikus kilátás a medencétől a fennsíkra, ahova az elefántok inni járnak.  Na a voi safari lodge balra tábla mellett huss továbbmentünk...azonban, ahogy áthaladtunk a másik szállás kapuján minden parám elszállt. Hangulatos, főként fából készült bútorok, igazi szavanna hangulatú előtér és étkező. Itt is és ezután minden szálláson érkezéskor rögtön kaptam egy pohár üdítőt és egy meleg eukaliptuszos nedves törülközőt, ami haladva az egyre porosabb helyszínek felé jól eső extra.

Gyors check in után a szobámhoz kísért az egyik lány és ekkor megláttam az első elefántot! Igazi vadon élő elefánt! A kerítéstől nem messze ivott a kis pocsolyából. Nagyon nagyon nagy erőfeszítés kellett, hogy ne dobjak el mindent és mondjam ein moment bitte nézze nézze ott egy ELEFÁÁÁÁNT fotóznék egy csöppet most azonnal immediately sofort! Uralkodtam magamon, gondoltam később ha lecuccoltam visszajövök, mert az ebédnél és a délutáni túra előtt lesz időm. Időm volt, csak az elefánt ment el. Ebéd közben azonban újabb látogatók érkeztek, elég nehéz ilyenkor az evésre koncentrálni. Gyorsan belapátoltam az ételt, felcsatlakoztam a netre, életjeleket adtam magamról és küldtem fotót: üdv Kenyából, Adri már az elefántokkal ebédel. Elképesztően fantasztikus érzés volt ott lenni közvetlenül a park mellett, ahol egymás után szállingóztak a különböző madarak, bivaly, elefánt, varacskos disznók.

Egyik reggel, amikor egy müzliszeletet elővettem a táskámból, azonnal értelmet nyert az ajtóra és mindenhova felragasztott figyelmeztető ragacsok, hogy vigyázat vadállatok, ajtót zárva tartani! Fogalmam sincs honnan kerültek elő azon nyomban, de mondtam nekik, hogy bocsi, ezt most én fogom megenni.

Katt a képre a videóhoz, amin épp az elefántok isznak a szállás mellett:

vörös, ameddig csak a szem ellát

 elefánt őrkapu

Az elefántok matriarchális családban élnek, nőstény a vezető, általában a legidősebb tehén. A kifejlett elefántbikák külön, magányosan vándorolnak. Ormányukban közel 40 ezer izom található, átlagos életkoruk 60-70 év, ezután ahogy kihullanak a fogaik éhen halnak. 225kg étel és 136l víz az átlagos napi fogyasztásuk. Rendkívüli érzelmi intelligenciával és emlékezőtehetséggel rendelkeznek. Egy elefánt nem felejt!

Az első safarin azonban nemcsak elefántokat, hanem rengeteg más állatot is láthattam pár óra alatt. Alig néhány méterre az úttól két oroszlán pihent. Hozzászoktak már az emberi jelenléthez, amíg a bádogbödönben ülnek a prédák, addig nincs is semmi gond, az autóból kiszállni azonban szigorúan tilos a legtöbb parkban vagy ez csak néhány kijelölt ponton lehetséges. Bármennyire is nyugodtnak tűnnek a vadállatok és a neten nem egy videó van kocsira vagy még a kocsiba is beugró gepárdokról, ez itt nem játszótér. A bokrokból sokféle veszély leselkedhet.

nem házicica

a park további lakói

 Az utazás második helyszíne a Tsavo West kevésbé nyílt, inkább bokros, dimbes-dombos terület, távolban hegyekkel. Átvágva az East parkon megérkezve a következő lodge-ba:

az ebédtől újfent elefántok vonták el a figyelmemet, mert már rögtön, ahogy a szobámba megérkeztem trombitálva vonultak el az ablakom előtt, majd nem sokkal két fiatal elefánt próbálgatta erejét.

A lodge másik részéről a fennsíkra lehetett rálátni:

A kertben pedig kisemlősök és hüllők (agámák) rohangáltak:

Leopárd sztori: estére várták a szálláson a helyi leopárdot, akinek húst raktak ki az etetőfára a terasztól pár méterre, azonban az alatt az egy éjszaka alatt, amíg ott voltam épp nem volt kedve jönni. Másnap a parkban miközben egy zsiráf mellett álldogáltunk, felsistergett a safaribuszok kötelező elemként szereplő rádiója és James elindult sietősen visszafelé. Nem sokkal később az úton 4-5 busz közé befurakodva "fotóssal vagyok" címszóval sikerült előre jutni és pár képet lőni az úton ténfergő leopárdról. Szerencsém volt, hogy ilyen közelről láthattam napközben, általában 10-20 km²-es területen mozognak, ezt rendszeresen jelölgetik is, mint ahogy éppen ez a leopárd is tette, majd 2 perccel később el is tűnt a bozótosban.

További képek a parkból

ugrás a következő részhez