Messze van. Nagyon messze. Annyira messze, hogy a Google térkép elkezd görbülni miközben a Budapest-Bajkál-tó távolságát nézem. Rákeresve a légvonalban mért távolságra Irkutszkig, gyorsan megtudom, hogy 5 767 km és csak 82 óra repülési idő galambbal :) Moszkvai átszállással és repülővel már csak 8 óra (2,5 óra Moszkváig és onnan 5,5 óra Irkutszkig). Az út innen még folytatódik, ugyanis első állomásunk a középső öböl, ami Irkutszktól még 4-5 óra autóval. A Bajkál-tó Földünk legrégebbi, legtisztább és legmélyebb tava és télen a mínusz 20-30 fokoknak köszönhetően varázslatos világgá változik. Az egyik népszerű része az úgynevezett Small Sea (Maloe Mare), amely a szárazföld és az Olkhon sziget által határolt kisebb területe a tónak és az erős szélnek köszönhetően fagyott tükörré változik a víz. Amikor néhány évvel ezelőtt láttam képeket a repedezett jégfelszínről, egyértelművé vált, hogy felkerül a listámra. Több éve fotózom a különböző jégformákat: a kutyám vizes vödrében befagyott víz buborékjait, az ablakokra és üvegekre kifagyott párát vagy jégzajláskor a folyókon úszó jégdarabokat. Nem volt kérdés, hogy számomra ez a hely kötelezően meglátogatandó. Január végére-február elejére egészen vastag jégréteg alakul ki a tavon ahhoz, hogy autóval is rá lehessen hajtani.

Kissé messze van...

Kenyához hasonlóan a tó jegén való autózáshoz is mindenképpen helyi vezető szükséges, így orosz oldalakon keresgéltem és végül megtaláltam Stast, aki fotóstúrákat is vezet (weboldala: tolstnev.ru/en). A szezon elég rövid: január végétől március végéig tart, igaz a tó csak áprilisban-májusban olvad ki teljesen, viszont márciusra teljesen amortizált állapotba kerül a sok rendezvény és persze a turisták által, főleg mióta egy kínai dal született a tóról és elözönlötték a keleti turistacsoportok. Néhány fotós ismerősnek szintén megtetszett a lehetőség, így pár nap alatt megalakult a 6 fős Bajkál Fagyos Szentek csapat. A vízum ügyintézéshez be kellett menni a konzulátusra kétszer és meghívó is szükséges volt, de minden zökkenőmentesen zajlott, repjegyeket az Aeroflotnál vettük meg. Ezután már csak neki kellett indulni.

Hello Bajkál:

Irkutszkban üdvözlésképpen -27 fok várt ránk és az első levegővételnél a szabadban kicsit meg is lepődtünk. Enyhén köhögtető és orrbirizgáló érzés ennyire száraz hidegben lenni. Ezután minden reggel -35-ről indult a hőmérséklet. Pár nap alatt viszont remekül akklimatizálódtunk és végül egy naposabb -17 fokban már-már melegünk volt.

Reggeli fagyos csendéletek:

Első 3 napban a tó partjáról indultunk minden reggel és délután fotózni. Az átlag -35 fokban általában 1,5-2 órát tudtunk tartózkodni, ezután már mi és a gépek is elkezdtek átfagyni és belassulni főleg a fókuszálásnál és a kijelzőnél lehetett ezt észrevenni. Néhány hasznos trükköt is tanultunk pl. hogy ha nagyon átfagytak az ujjaink akkor erős fentről lefelé rázással lehetett újra kissé feldobni a vérkeringést, ami által a satubafogott fájdalomérzet is megszűnt 1-2 perc alatt. A gépeket mindig még a terepen tettük vissza a hideg táskákba aksi és kártya nélkül és csak úgy vittük be meleg helyre, ahol több óra alatt visszaolvadtak szobahőmérsékletűre.

Jeges szél és hófúvás:

Az öltözködés tekintetében nem volt gond, mindannyian más szettben voltunk és nem fagytunk meg. Volt aláöltözet+bélelt túranadrág vagy aláöltözet+pehelynadrág+héjnadrág kombó, mindenkin vastag bélelt tollkabát alatt min 2-3 réteg, de volt akin 4 réteg is volt. Ami szinte kötelező elem az vékony és vastag sapka és az arcmaszk. Az usanka remek szolgálatot teljesített. A jeges szélben -42 fokig süllyedt egyik reggel a hőmérséklet és bizony akin nem volt maszk és érzékenyebb volt a bőre, azon pár perc alatt meg is jelentek az első fagyási sérülések. A bakancsokkal és csizmákkal nehezebb dolgunk volt, itthonról alig lehetett beszerezni a megfelelő védettséget kínáló surranókat. Hiába írják, hogy -35/-40 fokig is jó, egy idő után már érezni lehetett a hideget, kivéve a tényleg speciális sarkkutató jellegű csizmában, aminek a fel- és levétele azonban néha komoly tornát igényelt. Az irkutszki piacon beszerzett átszámítva 1 200 Ft-os teveszőr zokni viszont simán kenterbe verte a márkás gyapjúzoknikat. Így is elfért még a bakancsomban 2 zokni közé a melegítő tasak. Onnan már egyszer sem fáztak a lábujjaim.

Először autóval a jégre menni hatalmas élmény. Ujjongtunk, mint gyerekek a vidámparkban miközben a szöges kerekek alatt recsegtek az apró jégszilánkok és suhantunk a tavon. Ugyanúgy különleges és hátborzongató volt a jégen sétálni és több méter mélyre lelátni :

Fotózás szempontjából leginkább a különböző helyi sziklákat kerestük fel és próbáltunk igazodni a megfelelő nézőponthoz és napálláshoz. Tájfotózásban a kora reggeli fények és a napnyugta a legizgalmasabb, kint a jégen azonban napközben is érdemes volt fotózni, mivel akkor volt még inkább kékesen áttetsző a jégfelszín a repedésekkel.

Hajnalok a jégen:

Áttetsző kékség:

A sziklák oldalában több kisebb-nagyobb jégbarlang alakult ki az őszi viharoknak köszönhetően, amelyek többméteres hullámokkal borították be őket, így jégcseppkövek lógtak kívül-belül.

Jégbarlang

Jégbarlangok katt a képre a galériához:

Ami meglepett az ottlét alatt az a natúr ízvilágú ételek a szállásokon, bevallom zsírosabb-húsosabb ételekre számítottunk a nagy hidegre való tekintettel. Az volt az érzésünk, hogy főleg a kínai vendégekre szakosodott a helyi konyha, egy kis zabkása, könnyű leves, rizs, tésztás krumplinudli, persze szoljanka leves és omul. Szerencsére a hazai kolbász még a palacsintát is feldobta, a helyi lélekmelegítők pedig igen jó áron voltak. A piacon kihagyhatatlan a kaviár és a különböző füstölt halak megkóstolása, azok tényleg nagyon finomak.

 A hét második felét a népszerű halászfaluban, Khuzhirban töltöttük.

Innen könnyen megközelíthettük a rendkívül népszerű Sámán-sziklát is:

Visszatértünk néhány kedvenc sziklánkhoz a tavon és az apró jégformákat sem hagytuk ki napfelkelte idején. Valóban nagyon hideg és zord hely télen a Bajkál-tó, azonban elképesztően varázslatosak azok a formák és kialakult képződmények, amelyeket ilyenkor láthatunk csak.

néhány werkfotó: