Lehetetlen egy hosszú bejegyzésbe belesűríteni mindazt a kezdeti álmodozást, több éves tervezést, ami engem Kenyához vezetett és az utazást magát, amit végül solo kalandorként sikerült megvalósítanom. Egy 5 részes sorozatban mutatom be a 12 nap alatt bejárt parkokat, tavakat, vadvilágot és élményeket, rendesen megtűzdelve képi anyaggal és videókkal. 

Az első gyerekkori dokumentumfilm az afrikai szavannákról és hatalmas elefántjairól rögtön elvarázsolt és teljes mértékben a lelkembe költözött. Innentől egy fő álom úti cél volt az örök témám: Kenya, a szavannák és az elefántok.

Egy darabig sikerült elaltatni a belső késztetést, olyannyira, hogy már másfajta, inkább szervezett, csoportos kalandtúrákat nézegettem. 2016-ban két visszamondott dél-afrikai túra után újra belevágtam a kenyai út megvalósításába, már a fotózási célokra is jobban hangsúlyt helyezve. Még egy Mombasában élő magyar lánnyal is felvettem a kapcsolatot, ő is utánanézett milyen lehetőségek vannak, már-már majdnem facebookos hirdetésbe is kezdtünk, hogy útitársat találva olcsóbban ki lehessen hozni egy privát fotós szafarit. Végül éles váltással kenyai irodákat kerestem meg. Meglepődtem, hogy hihetetlenül megnőtt az elmúlt 5-8 évben a szafarira specializálódott helyi vállalkozások száma és köszönhetően az elterjedt online véleményezési oldalaknak, könnyen kapcsolatba léphettem a velük nemrég utazó európai vagy akár amerikai véleményezőkkel. Találtam is egy több száz remek értékeléssel rendelkező irodát, ahol a legutóbbi vendégek válaszai igencsak biztatóak voltak és remek árajánlatot is kaptam. A vezető azonnal válaszolt minden levelemre és apró-cseprő kérdésemre és így egyeztetve a meglátogatandó parkokat és helyszíneket a következő év nyarára lefoglaltam az utat.

az új főnök

Komoly izgalom elküldeni sok év összespórolt pénzét egy másik földrészre, hihetetlenül bízva abban, hogy minden igaz, amit írtak és majd valaki ott fog várni a Jomo Kenyatta reptéren Nairobiban, nevemmel egy táblán, több ezer km-re otthontól. Természetesen alaposan utánakutattam a cégnek és az akkor velük utazóknak is. Ismerősök, barátok és a család őszinte elképedéssel, csodálattal és persze aggodalommal követték nyomon az utam tervezését, teljesen az indulás napjáig nem is tudtam teljes mértékben beleélni magam az álomutazásba, tartottam tőle, hogy valami közbejön, ahogy eddig mindig, főleg, hogy sikerült kifogni a választási évet, ami Kenyában elég komoly rizikótényező. Nem sok kell, hogy egy kisebb vita a helyiek között gyilkosságba, tüntetésbe és zavargásba torkolljon. Szerencsére az előválasztások és politikai kampányok nyáron nem okoztak véres összecsapásokat, mindenesetre az eredeti augusztus eleji ottlétet előrébb hoztam (a nagy vándorlás még így is megelőzött, ami a helyieket is meglepte).

Néhány érdekesség Kenyáról:

• 581 ezer nkm terület, ennek 10%-a nemzeti park
• közel 45,5 millió lakos
• hivatalos nyelvek a szuahéli és az angol, igen jól beszélnek angolul
• a lakosság nagy részének van okostelefonja, amivel egyedülálló módon használják az M-Pesát, közel 17 millió felhasználója van ennek a mobilhoz kötött pénzügyi szolgáltatásnak
• még a legkisebb fafaragónál is lehet kártyával fizetni
• egyik legnagyobb tea, kávé és műanyag zacskó exportőr, be is tiltották a műanyag zacskók behozatalát és vásárláskor való használatát
• leginkább szafari és óceánparti nyaralás miatt vonzó hely
• meleg éghajlata van két esős évszakkal
• legmagasabb pontja a Mount Kenya 5,199m, a körülötte lévő park az UNESCO Világörökségi listáján van a Turkana-tó parkkal együtt
• első európaiak a portugálok: Vasco de Gama 1498-ban járt Mombasában

A 12 napos safari út alatt 2 guide-al, 4 nagy nemzeti parkot és 4 tavat jártam be. 7 különböző szálláson aludtam és több ezer km-t autóztam. Több levelet és megkeresést kaptam mióta visszatértem, így az első bejegyzést a leggyakoribb kérdések körbejárásával zárom.

suhanás a szavannán

Biztonságos egyedül utazni, főleg nőként?

Amit kint láttam, tapasztaltam és hallottam vagy olvastam más utazóktól is, amennyiben szervezett útra megyünk itthoni vagy kinti irodákkal, nem kell aggódnunk, nagyon vigyáznak a vendégre és nemcsak a guide-ok, hanem a szállásokon is külön figyelmet kapnak az egyedül utazók, a nők különösen. Bárhol is voltam, út menti fafaragó shopnál vagy benzinkúton, a szállásokon vagy kint a terepen, mindvégig biztonságban éreztem magam. Saját szervezésű úttal kapcsolatban megoszlanak a vélemények pl. Nairobi városnézésről önállóan vagy kocsibérléses megoldásról. Ez egy teljesen más világ, más szabályokkal, más kultúrával, nem az a hely, ahol a kaland kedvéért fehér turistának andalognia kéne az utcákon vagy egymaga nekivágni az országnak. A nyomornegyedet látni a mombasai útról hátborzongató volt. Az tényleg messze elkerülendő.

Szafarira mindenképpen a helyi vezetett túra ajánlott, külön engedélyekkel kell rendelkezniük a sofőröknek és a helyismeret pedig a legértékesebb, ami a vadvilág felfedezéséhez elengedhetetlen. Különleges fizetőeszközük van, egy mobillal kapcsolt pénzügyi szolgáltatás az M-Pesa, szinte mindenhol ezzel fizetnek. Mindenképpen megéri befizetni pár napos túrára akkor is, ha inkább óceánparti nyaralás a főbb cél. Ha valaki attól tart, hogy unatkozni fog egyedül vagy nem lesz kivel beszélgetni, akkor megnyugtathatom, hogy szinte minden szálláson akadtak beszélgetőtársak a világ minden tájáról. A kenyaiak pedig remekül beszélnek angolul, tekintve hogy hivatalos nyelvük a szuahéli mellett.

ahol nincs zebra, ott zsiráf van

Milyen oltások szükségesek, kell-e tartani a maláriától?

Erről is rengeteg egymásnak ellentmondó véleményt olvasni a neten. Azt kell mondjam, hogy mikor egyetlen este az utam során rámjött a hidegrázás tényleg Kenya közepén, több száz kilométerre mindentől, akkor eléggé bele tud állni az emberbe a frász. Főleg mondjuk fórumot olvasgatva, hogy pl. meningitis oltás nélkül be ne tegye az ember a lábát Afrikába, mert ha épp elkapná akkor nem sok sansza van, pár óra is elég lehet, hogy belehaljunk (és bár inkább időszakosan Kenya északi részén fordul elő, háááát...ha előbb tudom biztos beadatom, következő utamra pedig mindenképp, mellesleg elmúlt években itthon is haltak meg egész fiatalok is agyhártyagyulladásban, amely oltással megelőzhető lett volna). De nem szívesen töltené szerintem szafari alatt senki még egy napját sem kórházban maláriás lázban, és bár a tabletta is csak 2 típus ellen véd a 4-ből, azért jó tudni, hogy tesz az ember valamit a megelőzésért. Az alapoltások minden rutinos utazónak szerintem kötelezőek: hepatitis A-B, hastífusz, di-per-te, tetanusz. A sárgaláz elleni oltás elvileg már élethosszig védettséget ad, nemcsak 10 évre indikálják. A meningitiszre érdemes rákérdezni az oltóközpontban.

Malária. Tabletta, szúnyogriasztó és szúnyogháló. A bajt okozó nőstény szúnyogok napnyugta idején merészkednek elő. Összesen 5 szúnyoggal találkoztam 2 hét alatt, és amikor Amboselin kiülve sátorházikóm elé rövid ujjú ruházatra bátorkodtam magam, kis legyek csíptek meg, amik hirtelen felbukkanó piros csípéshelyeit egyre jobban elkerekedő szemmel vizslattam. Rögtön visszakerült a hosszú ujjú és előugrott a táskából a riasztóspray is. Mindenesetre a malária jelen van elég erősen Kenyában és bár lehet rizikózni, hogy ha mégis elkapná az ember majd letesztelik és megkapja az adott típusra az ellenszert (tán pont az amúgy is szedett tablettát csak nagyobb mennyiségben adagolva), ez mindenki saját felelőssége és döntése. Bár szinte alapszolgáltatás a repülő orvos opció a befizetett helyi túrákon, nem árt tudni, hogy több száz kilométeres távolságok vannak és egy nemzeti park közepén vagy a kis falvaknál nem biztos, hogy megfelelő segítséget lehet kapni, ha gyorsan kell az ellátás. Utam alatt végig szedtem az antimalária tablettát és kb. 2-3 nap voltam kicsit nyamvadtabbul gyomorilag, főleg reggelente, más mellékhatást nem tapasztaltam. Ez a második hét elején volt, szerintem akkor álltam át új környezetemre. Napközben nem volt semmi bajom és miután megittam a gyomor bélflóra ápolót hamar visszaállt a belső béke.

szúnyogháló az alap

Ételek, italok, víz

Alapvetően a szállásokon európai gyomornak általános ételekkel találkozni. Különböző hús- és zöldséglevesek, krémlevesek, sült csirke-, kecske- és marhahús, rizs, krumpli, tészta. Nálam (később majd lesz lista) egyik alapszabály volt a csak főttet és csak sültet. A palackos víz (biztonsági fóliával lezárva) folyamatosan biztosítva volt mind az autóban, mind a lodge-okban. Mivel egyedül voltam a víz pedig kétszemélyre volt mindig bekészítve bőven el voltam látva. A bárokban és vacsoráknál mindennemű üdítő és alkoholos ital elérhető áron kapható volt (ha itthonról vagy duty freeből nem vinnénk folyékony belső "fertőtlenítőt"), a helyi Tusker sör jellegében hozza a cseh sörök ízvilágát, csak ajánlani tudom.

Szállás

Szafari út esetén a nemzeti parkokban két fő típussal találkozni: lodge és camp. Az előbbi inkább épített és hotel jellegű, 2 ágyas szobákkal vagy apartmant jellegű lehetőségekkel, míg az utóbbi általában a sátras megoldás, úgynevezett tented camp vagy luxury tent. Ez egy nagyméretű telepített sátrat jelent, ám ez ne tévesszen meg senkit, hihetetlenül hangulatos és többféle verzióban létezik. Lehet emelt talapzatra felhúzott vagy kőből épített fürdőszoba részhez toldva egészen a legdrágább magánterületeken lévő mobil megoldásokig.

lodge, ami melett az állatok szabadon mászkálnak

telepített sátrak

sátor telepített káddal és éjszakai oroszlán murrogással

A következő részben irány a Tsavo park keleti és nyugati része:

ugrás a következő részhez