2012. június

Kedvelem Olaszország sokarcúságát, egészen más a felkapott tengerparti része, külön világ Velence, Róma vagy Firenze. Persze ez biztosan még sok más országra is igaz, de jelenleg nálam csizmaföld az élmezőnyben van.

Toszkánában a kisebb falvakban, városkákban olyan mintha megállt volna az idő. Sok évet megélt várfalak, kőházak, elhagyatottnak tűnő kúriák. Mintha egy filmstúdió díszletei között mászkálna az ember. Montepulciano, San Gimignano, de igazából az egész Orcia-völgy mesés. És ez még mindig csak egy kis rész.

A kicsit nagyobb városokban, mint Pienza vagy Siena azért már bőven van nyüzsgés. A nyugodt, lelassult hangulatú falvak után nem győztem figyelni és kapkodni a fejem, nehogy egy robogó alá kerüljek vagy nekimenjek valakinek.

Templomokból, dómokból sem volt hiány. Olyan hihetetlen aprólékos faragásokkal díszítettek, hogy minden négyzetcentiméteréről lehetne fotót készíteni.

Firenzére kevés az egy nap, hiszen rengeteg más kulturális néznivaló is van a város múzeumaiban és kiállításain, ha csak körbejárjuk a várost már azzal elmegy több óra.

Ékes, nagyszerű építészeti remekművét nem is tudtam egyben lefotózni. Teljesen körbeépítették egy kicsinyke téren, szinte alig hittem el, hogy egy ekkora épület egyszer csak ott van előttem. Viszont amilyen díszes kívülről, olyannyira szerény belül. Leszámítva persze a fantasztikus oltárokat, freskókat és festményeket.

Az olasz gasztronómiát tekintve bőven van miből válogatni: ropogós és egyben omlós édessütemények,  kávékészítmények, tészták, pizza, sajtok és persze a fehér és vörös borok elképesztő választéka különböző kisebb-nagyobb családi pincészetekből.

Összességében a táj, a városok, a hangulat, az ételek, a vendéglátás olyan vonzó úticéllá teszik Olaszország ezen részét, hogy egyáltalán nem csodálom, hogy sokan minden évben itt töltik szabadságuk nagy részét.

További képek a galériában: link