Bájos Krakkó és a varázslatos Wieliczka sóbánya
2015. február 18. írta: kovadrifoto

Bájos Krakkó és a varázslatos Wieliczka sóbánya

2014. november

A morva vidéki fotótúra során egy borultabb délelőtt az egyik útitárs igazán hangulatos varsói diaporámájával (zenés képvetítés) múlattuk az időt, várva a napsütésre. Magával ragadóak voltak a város mediterrán hangulatú utcái, színes házai és terei. Visszatérve meg is említettem itthon, hogy felvettem a listámra, mint meglátogatandó hely. Akkor azonban többen ajánlották Krakkót is, hiszen Lengyelország második legnagyobb városa, így hamarosan egy gyors és egyszerű booking.comos foglalás után már újra úton voltam. Társam ismét a nagynéném volt, aki a sofőr szerepét is magára vállalta. A városra és a sóbányára elég volt 3 nap, azonban ha valaki tervezi a koncentrációs táborok meglátogatását is, akkor számoljon még egy nappal. Ez most nálunk sajnos nem volt belekalkulálva, oda valamikor még vissza kell mennem. November 16-án vasárnap keltünk útra és kora délután már Krakkóban voltunk. 

Napközben kellemes időnk volt, estére azonban már csepergett az eső, ami aztán kimondottan jól állt a főtérnek, azaz a Rynek Główny-nak. Szállásunktól tényleg csak két saroknyira volt ez a középkori piactér, melynek két kiemelkedő épülete a Szent Mária-székesegyház és a Posztócsarnok

Az Adam Mickiewicz Emlékmű és a Posztócsarnok, aminek belsejében kézműves termékek hada található és különleges borostyán ékszereket vehetünk:

Másnap újabb parkolóhely keresés után (mivel vasárnap nem kellett fizetni, azonban az óvárosi részen nem lehet bárhol parkolni) a Barbakántól (Kaputorony) és a Flórián kaputól indultunk el felfedezni Krakkót.

 

A kép jobb szélén látható Flórián kapun áthaladva rögtön jobbra található a Czartoryski szépművészeti Múzeum, ahol a pl. Leonardo da Vinci Hermelines hölgy c. festményét is meg lehet tekinteni. Aki további kulturális kikapcsolódásra vágyik vagy nagyon esik az eső, a közelben van még a Jan Matejko Ház, a Patika Múzeum, a Képzőművészeti Palota és a Wyspianski Múzeum is.

Visszatérve a kaputól induló utcára nagyon hamar a főtérre érhetünk. A Szent Mária-székesegyház téglavörös tornyai könnyen felismerhetőek. Augusztusig a legészakibb tornyába is fel lehet jutni, circa 239 lépcsőt kell legyűrni hozzá. Óránként egy kürtöst hallhatunk (ezt novemberben is), aki annak az őrszemnek emlékére teszi ezt, aki a tatárokat látva riadót fújt, de lenyilazták. Sajnos a székesegyházban tilos a fényképezés, így rendes turista módjára én is csendben és tisztelettudóan osontam és tátottam a számat a rendkívül szép háromhajós belső tere láttán. Nem kattintottam el a gépemet, pedig tényleg meseszerűen színpompás a belseje, melyet Jan Matejko freskói, Wyspianski fantasztikus ólomüvegei és a Veit Stoss által befejezett oltárkép tesz még különlegesebbé.

A téren található még a Városháza Torony, ami sajnos novemberben zárva van, pedig 110 lépcső megmászása után a tetejéről igazán látványos képeket lehet készíteni az óváros központi részéről, színes házairól és a tetőkről. Körbesétálva a téren feltűnhet egy kisebb épület is, amely méretéhez képest a város legrégebibb temploma. A Szent Adalbert-templom körül üvegpadlózat van, amin keresztül látható a majdnem 2 méterrel lejjebb lévő  eredeti padló.

Szent Mária-székesegyház, a Posztócsarnok és a Városháza Torony:

A térről a Wawel felé továbbhaladva mindenképpen érdemes betérni a közeli Szent Ferenc-székesegyházba és az onnan szintén nem messze lévő Dominikánus-templomba.  A székesegyházban megcsodálhatóak Wyspianski lenyűgöző ólomüvegablakai, többek között a méltán híres Teremtés (vagy Atyaisten néven is találtam leírást róla) alkotása. A Dominikánusban pedig egy különleges gótikus faoltárt láthatunk.

Kollázs az ablakokról, középen a Teremtéssel:

Közeledve a várnegyedhez útba esik a Szent Péter- és Pál-templom és közvetlenül mellette van a Szent András-templom egy kicsike, de annál hangulatosabb kertecskével.

 

"A Wawel: a hazafiaság, a függetlenség, a büszkeség és a remény monumentális szimbóluma." idézet a Berlitz Krakkó zsebkönyvéből. Könnyedén el lehet itt tölteni órákat, ha mindenre bőven időt hagyva fedezzük fel az egyes részeit kívül-belül. Itt is fel lehet menni a székesegyház harangtornyába, ez a rossz idő és korgó gyomor miatt nekünk kimaradt, pedig bent a rengeteg szobor és kápolna mellett a Szent Zsigmond harang és a kripták is "kötelező" nevezetesség. A királyi fogadótermek, a Kincstár és Fegyvertár is bővelkedik a látnivalókban.

A Wawel kívülről:

és belül:


Ha már a Wawel negyedig eljutottunk, igazán nem esik messze a Kazimierz negyed. Kisebb-nagyobb egyedi berendezésű kávézók, bárok és éttermek várják az erre járókat, azonban érdemes több időt is eltölteni ebben a városrészben, sok múzeum, zsinagóga és templom várja a látogatókat. A XIV. században még önálló város volt és hamarosan Krakkó kereskedelmi konkurenciája lett. Később Krakkó vallási és világi zsidó közösség nagy része itt élt, egészen a német megszállásig és a szinte teljes megsemmisülésig. A Schindler listája című világhírű film nagy részét ebben a negyedben forgatták.

A Régi zsinagóga, ahol a zsidó kulturális örökség múzauma kapott helyett:

A külvárosban is bizonyára akadnak még látnivalók, akinek ideje engedi mindenképpen olvasson utána, fedezze fel Krakkót minél jobban. Kicsit távolabbra a várostól, a téma iránt érdeklődőknek naponta vezetnek buszos túrákat az auschwitz I és II.( Birkenau) koncentrációs táborokba. Ez a hely egyelőre még a jövőben meglátogatandó listámon maradt. Egy borús, őszi napon elmegyek majd és leróvom tiszteletemet a történelem egyik leggyalázatosabb tettének áldozatai előtt.

Egy vidámabb és kalandosabb program várja az utazókat szintén nem messze Krakkótól, Wieliczkában (vjelicska). Egy gyönyörűen karbantartott és remek szervezéssel, idegenvezetéssel ellátott sóbánya múzeum található ebben a városban. A wieliczkai sóbányák mára az UNESCO világörökség részét képezik. Termelés már jó ideje nincs, azonban folyamatosan ellenőrzik és vizsgálják a különböző részeit, és 9 szintjét, amelyből a legalsó mintegy 327 méterrel van a föld alatt. A sóbánya egyfajta interaktív múzeumként is működik. Már a lejutás is érdekes, a végeláthatatlan keskeny lépcsősorokon. Szerencsére visszafelé már nem gyalog kell jönni, helyette egy izgalmas liftezéssel juthatunk újra a felszínre.

Az idegenvezetés során szépen sorban (de csak a vezető tudja épp merre is kerengünk) mutatják be a bánya történetét, különböző kamráit és kápolnáit. A túraút nem több 2 óránál és a 64-135 m mély szintek közötti kamrákat érinti. A kamrákat összekötő járatokon hatalmas vasajtókon kell áthaladni, ahol gyakran érezteti hatását a légáramlat.

A kamrák közül az egyik első a Janowice, ahol a Nagy Legenda sószoborcsoport található. Igazából szinte minden sóból van. A padló, a falak, amiket néhány helyen már meg is nyaltak a turisták.

A legtöbb kamrában egy-egy jelenetet láthatunk a bányászok mindennapjaiból, még egy színesen megvilágított hét törpés kamra is van. Téynleg külön-külön is élmény mindegyik. A Spalone (kiégett)-kamrában pl. egy fény-és hangeffektes rövid ízelítőt kapunk abból, milyen lehetett egy berobbanás. Hasonlóképen mozgó szerkezetekkel mutatják be a túra során, hogy miként zajlott az eszközök, a só vagy a felgyülemlett víz szállítása és a mindennapi bányászmunka.

Minden kétséget kizáróan az összes kamra közül a leglátványosabb és leghíresebb a Szent Kinga-kápolna. Ez az itt található leggazdagabb kegyhely. Kialakítása közel 70 évig tartott. A fő kivitelező Józef Markowski volt. Az előzetesen megvásárolt fotójeggyel bárhol lehetőség volt fotózni, itt különösen felhívták a figyelmet, hogy csak ezzel lehet fotókat készíteni. Még a csillár is sókristályokból van. Itt is részesülünk fény-és hangélményekben.

Másik kedvencem volt még a Michałowice-kamra, ahol a 35 méteres magasság miatt különböző technikai megoldásokat kellett bevetni, hogy megerősítsék a falakat és a mennyezetet.

A túra végén, a Stanislaw Staszic-kamrából indulva, akinek van kedve még megtekintheti a múzeumot, vetítésen vehet részt vagy betérhet a faragott sófalakkal díszített étterembe.

Mind Krakkó csodás óvárosa, mind a sóbányák meglátogatása hatalmas élmény volt, nagyon szívesen visszatérnék mindkét helyre és valószínű vissza is fogok még menni Krakkóba. Csak ajánlani tudom bárkinek, főleg akik kedvelik az aktív és kulturális kikapcsolódást.

A válogatott képek teljes albuma itt elérhető: link

A bejegyzés trackback címe:

https://kalandospixelek.blog.hu/api/trackback/id/tr617185347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

¿Qué tapas hay? 2015.02.19. 22:11:32

Krakkó nagyon klassz most, hogy kezd a nyolcvanas évek elhanyagoltságából kikupálódni.

Viszont ezt nem értem, hogy miféle mediterrán életérzés van Varsóban. Hónapokat éltem ott, az egyetlen dolog ami a mediterráneumra emlékeztet az a kaotikus felszíni közlekedés. Bár ez igaz Krakkóra is.

kovadrifoto · www.kovadrifoto.com 2015.02.19. 22:18:32

@¿Qué tapas hay?: Varsóban még nem jártam, amiket képeket láttam a szűk utcácskákkal, napsütéses színes házaival azok emlékeztettek kisebb olasz vagy horvát városkákra. Krakkóban az tetszett még, hogy nagyjából könnyen bejárható a központi része, igaz annyi helyre be lehet menni, hogy nagyon csalóka tud lenni időben.

monyon le 2015.02.20. 10:32:22

Krakkó valóban egy remek hely.
Ki egyszer Krakkow-ba jár, vagy tervezi, hogy ellátogat, mindenképpen tervezzen be egy még egy látogatást. Ez a látogatást pedig Auschwitz / Birkenau. Megdöbbentő és egy életre meghatározó gondolatokat ébresztő látogatás lesz, melyet úgy gondolom egyszer az életben látni kell - mindenkinek.
Autóval ca. 30 perc Krakkow-ból.
süti beállítások módosítása